Egy aszályos év

Mezőgazdasági jellegű termelést és feldolgozást folytató családi kis vállalkozás
vagyunk. Megrendülve de reménykedve tapasztaljuk ezt a növényt, állatot, embert
nem kímélő hőséget, aszályt, ami minden élőlényt egytől egyig sújt. Vannak
országrészek, vidékek, amelyek kevésbé kitettek ennek a szélsőségnek, de nálunk
itt a Dél-Alföldön ember-, állat-, növénypróbáló heteket élünk. Termőföldjeinket, a
napraforgó táblákat öntözni sem tudjuk és ezzel a gazdák többsége is így van, esőt
kémlelve hol bizakodva hol reményt vesztve kelünk-fekszünk. A gazda szeme
hizlalja a termést, szól a mondás, utalva arra, hogy aki vet, ültet, növényt nevel az
bizakodva, gyönyörködve várakozik, közben együtt él a növényével. Ez most is igaz,
együtt élünk és érzünk a növényekkel, de ez most egy más fajta együttérzés.
Napraforgóink, levenduláink fáradnak, száradnak a kitartó hőségben. A felelősség,
tenni akarás most tehetetlenséggé halványul.

Nehéz időszak, de biztosan születnek majd megoldások és újra esik majd az eső is!